Irány a 90-es évek

Az Accent volt a Hyundai első saját fejlesztésű autója, amely már a Mitsubishi közreműködése nélkül készült. Négyféle motorral volt kapható az autó, mindegyik négyhengeres benzines. A két 12 szelepes ezerhármas 60 és 75 lóerős. Fogyasztásuk jellemzően 5,5 és 8 liter közötti.

Az 1,5 literes motor kezdetben 12 szelepes volt 91 lóerővel. A háromajtós ferdehátú GT-ben a hengerenként négyszelepes motor 99 lóerős. Az ezerötös motorokkal nagyon jól megy az Accent. A nagyobb motorok sem fogyasztanak sokat, nagyjából 6-8,5 liter benzin fogy a tankból 100 kilométeren. Az előnyök között szerepel a megbízhatóságon és a takarékosságon túl a jó úttartás, a ferdehátúnál a csomagtér jó kihasználhatósága és az első ülések megfelelő kényelme. Elsőként az autó nyersességét kell megemlíteni a hátrányok között.Nagy fordulaton zajos a motor, a kemény rugózás nem használ a kényelemnek. Elöl magas emberek is kényelmesen ülnek, az üléshelyzet jó. A hátsó lábtér szűk. A csomagtartó egyik modellben sem túl tágas, a ferdehátúban 342, a limuzinban 346 literes. A limuzin csomagtartója egyáltalán nem bővíthető az ülések lehajtásával. Kisméretű nyíláson át pakolhatunk a csomagtartóba, ezért egy tévé méretű tárgy nem fér be.

Megbízhatósága miatt egy Accent feltűnésmentesen végigszolgál hosszú éveket. Gond adódhat a kipufogók elhasználódásából, egyes autóknál az index meghibásodását említik meg a vizsgaállomások felmérései. A cikkben bemutatott autóban idővel romlott az egyenesfutás autópályás sebességeknél, amit a kerékösszetartás állításával javítani lehetett. Hibaforrás lehet a kuplung és a generátor, idősebb autóknál olajfolyással találkozni a hajtásláncban. Az 1996-97-es évjáratoknál a kulcsok anyagfáradását figyelte meg a német ADAC autóklub. Mindent egybevetve az Accent megbízhatósága közel áll a japán autókéhoz.